Szent Lázár szigete

„A mai Szigetvár helyén eredetileg egy monostor állott, melyet, a XIII. század második felében, alkalmasint IV. Béla király alapított. A premontrei rendűek egykori monostorának emlékét csupán egy kőszobortöredék őrzi, mely a mai templom tornya alatt van. A monostor közelében, az Almás vizének árterületében, hajdan egy Lázár nevű sziget volt, melyen a Szigeti család lakott. E család őse Macrinus volt és utódai a Szigeti nevet csak a XIV. században vették fel.” - írja Csánki Dezső Somogy vármegyét bemutató, máig elismert munkájában.1 

A XX. század elején egy másik nagy hatású, de kétes hitelűnek bizonyuló monográfia is megjelent Szigetvár történetéről, mely Németh Béla írása.2 A műben a szerző képzelete olyan következtetések sokaságát vonja le a szűkszavú forrásokból, melyek teljességgel félreértelmezték a város múltjának korai történetét. Így a „modern” történetírás e nagyszabású munkát nagyrészt fikciónak ítélte és félretette. Kissé talán méltatlanul. Jelen korunkban megjelent, várostörténetet bemutató monográfia pedig a másik végletet képviseli.3 A magyar- és európai történelem szempontjából jelentős török előtti keresztény emlékekről, értékekről meg sem emlékezik, követve a 60-as évek ateista szemléletmódját, mely a rekonstrukciós vázlatokon, megjegyzem példátlan módon, nem tünteti fel a várbeli egyházi épületeket, holott ezek csaknem minden várról készült korabeli ábrázoláson szerepelnek és mind azt sikerült nemrégiben bizonyítanom, a korabeli írásos forrásokban is fellelhetők.4  Sugár István a várostromokat hadtörténetileg remekül bemutató feldolgozása a korábbi forrásokra tekintettel éppen csak megemlíti Lázár-szigetét.5 

    Általános vélekedés, hogy a fenn hivatkozott századeleji munkák forrása Bél Mátyás Magyarország történeti földrajzát bemutató írása. „Hac in insula, Lazari olim denominata, Praemonstratensium praeposituram suisse, ex annalibus sacri huius ordinis discas...  Ladislaus Turocz in Ung. Pag. 180.” 6 „A sziget, korábban Lázár-szigetének neveztetett, ahol a premontrei rend prépostsága állott a rend évkönyveinek (annales) tanúsága szerint.” - írja Bél Mátyás - Turóczi László munkájára7 hivatkozva Szigetvár leírásánál.

A problémát az okozza, hogy ezek a források, melyek Szigetvárra helyezik a Lázár-szigeti  prépostságot a XVIII. századtól datálhatóak. Sziget birtokának oklevelei pedig a XIV. századig nyúlnak vissza.3 A közvetlen környék okanyagai, melyek a XI. századig követhetők ezidáig fehér foltot mutatnak a sziget helyén. A 2004-2006-ban lezajlott régészeti kutatás azonban Árpádkori emlékeket is felszínre hozott. A várudvarról előkerült jellegzetes „farkasfogas” szórvány kerámia pedig tovább erősítette azt az álláspontot, hogy a XI-XII. században itt lakottsággal számolhatunk.8 

Hervay F. Levente baranyai középkori szerzetesházakat tárgyaló munkájában azon monostorok között, melyek esetében nem tisztázott a rendi hovatartozás jegyzi Körösmonostort.9

Körösmonostor okleveles említésével 1372-ben, 1376-ban és 1412-ben is találkozunk,  anélkül, hogy apátját vagy szerzeteseit említenék. E munka hivatkozik az egymást  követő premontrei kolostorjegyzékekre, mely szerint volt egy „Insula Lasari” monostor a pécsi egyházmegyében a XIII. század végén. Továbbá, hogy Hugo, a premontreiek történetírója szerint a kolostor a Dráva és a Körös-patak között állott.10  

Györffy György szerint a Lázár-szigeti monostor azonos lehetett Körösmonostorral, melynek helye Kisasszonyfalvától északra, Gerde határában, Körös puszta területén állhatott.11 

Bél Mátyás, Turóczi László és Czinár Mór12 szerint azonban Lázár szigete Szigetvár mellett lehetett. 

A Magyar Katolikus Lexikon szerint az okanyagokban 1262 előtt említett „insula Lazari” premontrei prépostság korábban a Szent Lázár lovagrendé lehetett. A bejegyzés szerint az első lovagrendi betelepülés az 1241-42. évi tatárdúlást nem élték túl, mivel IV. Béla 1256-ban birtokaikat elajándékozta.13 

Összegezve az eddigieket elmondható, hogy lehetségesnek tűnik hogy a Lázár-sziget helyszíne Szigetvár lehetett, legalább annyi érv szól mellette, mint ellene. Ennek tisztázásához további írásos emlékek bizonyságára, vagy régészeti bizonyítékokra volna szűkség.

Van azonban még egy lehetőség a múlt emlékeinek vizsgálatára, ez pedig a néprajz. A néphagyomány nem egy esetben őrzött meg számunkra olyan valóságmagvakat, melyekkel sok esetben gazdagabb képet kaptunk egy adott terület múltjáról, s az ehhez hasonló vitás kérdésekben lehet egy kis, de fontos súlya. Adott esetben a helyneveket vizsgáljuk először. 

A Szigetvárral szomszédos Patapoklosi községről maradt fenn az a hagyomány, hogy Poklosi, korábban önálló település nevét a „poklos” ('bélpoklos') betegek egyik elkülönítő helyéről kaphatta.14 A szintén Szigetvár határában álló Dencsháza falutól délre – Poklostó dűlőnévvel találkozhatunk.15

Hasonló jellegű helynevek fordulnak elő Nagyváty határában is: Nagy-poklos-táj, Poklosi árok, Poklosi föld. Zsolt Zsigmond szerint e nevek az elpusztult középkori Poklostó községgel lehetnek összefüggésben.16 

A megye tágabb környezetében Pécsvárad határában Szilágy község külterületén találjuk a Poklos-kuti dűlő, Poklos-kút helyneveket, melyről azt tartja a néphagyomány, hogy az pestisjárvány  idején a betegek kijelölt tartózkodási helye volt és csak annak ihattak a vizéből.17

Az idézett példák bár több évszázad emlékezetét sűríthetik egybe, egy középkori település névadása esetén aligha tekinthető kétségesnek annak összefüggése a 'poklossággal'.

Lengyeltóti János tanár közlése nyomán fennmaradt egy megdöbbentő történet Poklosi falu eredetéről. Eszerint e földön vonultak oda is vissza is a Szentföldet megjáró hadak. A visszatérő sereg katonái közül itt különítették el a „bélpoklosokat” és hagyták egy barát őrizetére. A történet részletesen tárgyalja a karantén elkészítésének módját is. Végszóra így emlékezik az apáról-fiúra maradt hagyományról, hogy ott élték végnapjaikat „a szentföldi hadak itt maradt poklosi”.18

A történet helyi hatását tükrözi Vanyúr István szobrász 'Lázár és a bélpoklos' alkotása.

A Képes Krónika megörökíti számunkra a történet hátterét: „Ugyanez idő tájt Konrád császár Magyarországon át Jeruzsálembe tartva áthaladt Magyarországon, de Magyarországon nem Krisztus zarándokaként, nem békésen, hanem inkább dühödten fosztogató zsarnokként viselkedett. Miután ugyanis alamuszi kérésére bebocsátást nyert, Magyarországtól nem mindennapi pénzösszeget csikart ki, úgyhogy Magyarországon egyetlen anyaegyház vagy monostor sem maradt, amelyikből ne vittek volna el pénzt, vagy félelemből ne ajánlottak volna föl a zarándokúton járó császárnak. Ennek a császárnak a vonulását azután a frankok nagyszerű királya követte, tisztelettudóan és mint ahogy az Krisztus zarándokához illik. Géza király tisztességgel fogadta. Miután egy ideig nála vendégeskedett, Géza gyermekének a keresztapja lett, s mivel a szeretetnek ily nagy köteléke szövődött közöttük, Géza király sok ajándékkal tisztelte meg, ő pedig seregével átkelt Magyarország határain, és Görögországba vonult, anélkül, hogy az országot bármilyen formában zaklatta volna.” 19

A második keresztes hadjárat seregei 1147-ben vonultak át Magyarországon. VII. Lajos francia király a későbbi III. István király keresztapja lett, amikor seregével átkelt az országon. 

Végezetül álljon itt még egy okleveles bizonyíték a keresztes hadak itteni vonulására. Basal község 1217-es és 1358-as határjárása is megemlíti a 'császár útját' (via imperatoris), mely név Konrád német császár emlékét idézheti. 

Szigetvár környékén két település is viseli Árpád-házi Szent Erzsébet nevét, a jelenlegi  Nyugotszenterzsébet és a már elpusztult Szolád Szent Erzsébet. Lehet esetleg ennek is jelentősége,  mivel a szent életében jó kapcsolatot ápolt Szent Lázár lovagjaival, akik halála után is jó emlékezetét megőrizték.20

Írásunk második részében közölt kiegészítések megerősíteni látszanak Lázár-szigetének szigetvári lokalizációját. Ezek figyelembevételével érthetővé válhat a lovagrend szerepe a város korai történetében. 

Lebedy János

Bibliográfia:

1. Csánki Dezső: Somogy vármegye, in.: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Budapest 1914.
2. Németh Béla: Szigetvár története, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, 1903.
3. Szigetvár története – Tanulmányok a város múltjából, Szigetvár 2006.
4. Lebedy János: Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból (kézirat), Szigetvár, 2013.
5. Sugár István: Szigetvár és viadala, Zrínyi Katonai Kiadó, 1976.
6. Bél Mátyás: Compendium Hungariae geographicum. Pozsony, 1753.
7. Turóczi László: Ungaria suis cum regibus compendio data, Tyrnaviae, 1729. (Újabb kiadása: Kassa, 1744. és Katona István által kiadott bővített kiadása: Nagyszombat, 1768.).
8. Gere László: 
9. Hervay F. Levente: Szerzetesházak a középkori Baranyában in.: Baranya történelmi és honismereti folyóirat, 1991/1-2.
10. Ch. L. Hugo: S. Ordinis Praemonstratensis annales, I-II. Nancy 1734-36.
11. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza I. 331-2, Budapest,1963. 
12. Czinár Mór: Damiani Fuxhoffer benedictini Pannonii Monasteriologiae Regni Hungariae libri duo. Recognovit, ad fidem fontium revocavit et auxit Maurus Czinar. Pest, 1858-60, II. 32-3.
13. Magyar Katolikus Lexikon (http://lexikon.katolikus.hu - internetes változat) – Szent Lázár lovagrend
14. Baranya Megye Földrajzi Nevei I. szerk.: Pesti János, Pécs, 1982. (436.o.)
15. U.o. 511.o.
16. U.o. 447.o.
17. U.o. 683.o.
18. Régi regék Zrínyi földjén, Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2006.
19. Kálti Márk: Képes Krónika, Osiris Kiadó, 2004.
20. Rihmer Aurél: Árpád-házi Szent Erzsébet és a Szent Lázár Lovagrend kapcsolata, in.: Acta Historica Turiciensia XXIII. évf. 2. szám. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület 55. sz. kiadványa, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére tartott emlékülés, Esztergom, 2008.